Veszteségeink. Árnyékként követnek bennünket és félünk megfordulni. Egy sötét masszaként tekintünk rájuk, amelyek folyamatosan jelen vannak, és amorf alakként settenkednek mögöttünk. Mi lenne, ha egyszer megfordulnánk, és rátekintenénk erre az eltemetett, továbbugrott halmazra, ami valójában az ismeretlensége miatt annyira félelmetes? Pedig a veszteségeink is mi vagyunk. A veszteségeinkből összeálló kép nem egyenlő a kudarcaink összességével. Sokszor aContinue reading