Az önismeret fogalma kapcsán rengeteg ambivalens vélemény és kritika olvasható, hiszen hasonlóan sok segítő értelmezésben a köztudatba bekerült fogalomhoz, jelentősen amortizálódott a jelentése. A párbeszéd aktív, ami egyrészt kaotikusnak tűnik, hiszen sokan sokmindent értenek alatta – sokszor ugyanazt és az ellenkezőjét is. Másrészt a fogalomtisztázást is segíti. Mit jelent az én értelmezésemben a segítő folyamatban és hol a helye?
Önérzékelés az első lépés az önismeret felé
A testi érzékelés, érzelmi megéléseink, az idegrendszerünk teherbíróképessége nagyon érzékeny jelzőrendszerként működik. Sok esetben már azelőtt jeleket küld, megszólal a sziréna, mielőtt valódi ok-okozati összefüggéseket látnánk a racionális működésünkkel. A jelzőrendszerünkre fordított figyelmünk az évek, évtizedek során nagyon sok hatás eredményeként egyre inkább tompul. A közösségi szabályoknak való megfelelés sok esetben a testi érzékeléseket tompítja el, az együttműködési és társadalmi normáknak való megfelelés az érzelmi jeleket halkítja le, a körülöttünk zajló történések és közegben minket érő ingerek pedig az idegrendszeri jelzések felülírását várják el.
Mire tudatosan oda jutunk, hogy önismeretünket fejlesztenénk, szinte semmilyen információhoz nem férünk hozzá magunkból, ami alapján az önismeret valódi funkciója megvalósulhatna: saját magunk érzeti, érzelmi és működési érzékelésének tudatosítása és rendszerezése és a szűkebb közösségi és tágabb társadalmi környezetünk viszonyrendszerébe helyezése.
Ehelyett olyan információkat kezdünk el rendszerezni az önismereti folyamatban, amelyek a rendelkezésünkre állnak tudatosan, vagy praktikusan beszerezhetőek: gyerekkori emlékek, transzgenerációs történetek. Félreértés ne essék, ezek is sok megértéshez vezethetnek, ugyanakkor a koordináta rendszerben azon a tengelyen, ahol valódi önmegértés jöhetne létre, nem indítanak el az önmagunk érzékelésének mélyítése felé.
Ismerd meg saját jelzőrendszeredet!
A jelzőrendszerünkben minden információ benne van, amire szükségünk van ahhoz, hogy el tudjunk kezdeni valóban rezonálni magunkra: érzetek, érzések, reakciók, a diszkomfort és az ambivalens megélések lágy formáin keresztül. Ha ezekre képesek vagyunk rezonálni és saját jelzőrendszerünket megismerni, a világban mások és önmagunk számára megélt jelenlétünk minősége ugrásszerűen javulni fog. Megoldásaink eszköztárának és minőségének egy másik rétegéhez férünk hozzá, amelyben a paletta sokkal szélesebb, mint a vagy-vagy helyzetekben megélt megoldási opciók.
A munkám során egyre inkább kirajzolódott ez a megközelítés és folyamat, amely segít egy más minőségben kialakítani az egyéni megoldásokat. A közös folyamat során két szinten „cipzár” elv szerint haladunk annak érdekében hogy a „mit” és a „hogyan” szinkronban legyen. Önérzékelésünk kialakítása lesz az a biztos tartalmi alapzat, amely az önismereti munka során rendszerezhető és alakítható gyakorlatokká és hétköznapi cselekvésformákká alakítható.
Önérzékelés elsajátításának szintje:
- Diszkomfort jelzése (szirénák)
- Egyéni tempó kialakítása (saját ritmusra hangolódás)
- Jelenlét önmagunk számára együttérzéssel (belső kapcsolódás)
- Önkifejezéssel kapcsolatos szükségletek
Önismereti szint – a magunkról érzékelt tapasztalatok rendszerezése és átalakítása
- Diszfunkcionális automatizmusok felismerése és jelzőrendszer aktiválása
- Ön narratívák és belső monológok, belső hangok beazonosítása és formálása
- Interakciók során a szükségletek szerinti belső szabályozó rendszer kialakítása
- Felelősségvállalás arányosítása és saját hatókör bővítés
Problémamegoldás vagy szintugrás?
Sokan egy élethelyzetben megélt kihívás, visszatérő probléma miatt keresnek meg. Az időhiány, egy elhúzódó konfliktus, egy visszatérő megoldatlan működésmód, egy rossz szokástól való megszabadulás vágya, egy új életszakasz kezdete, változás vagy újratervezés… Ezeknek a helyzeteknek valódi aktualitása van és elemzhetőek praktikus körülményeik, érintettjeik, erőforrások vagy azok hiányai mentén. Ugyanakkor a megélt nehézségek egy olyan működésmódból jöttek létre, amelyek sok esetben tartalmaznak olyan elemeket, amelyek korábban bár hasznosak voltak, a jelenben diszfunkcionálissá váltak. Ugyanebből a működésmódból nem lehet minőségi változást elérni az adott nehézség megoldására.
A jelzőrendszerünk összetett és érzékeny rezonálásokban ad finom jelzéseket akkor, ha képesek vagyunk újra kapcsolódni magunkhoz.
Annak érdekében, hogy belső működésmódunkat tudjuk átalakítani a valódi szintugráshoz nem elég a rendelkezésre álló információk racionális rendszerezése. Leginkább azért, mert a működésünket alkotó érzeti, érzelmi rétegek is információt hordoznak, tartósítanak, újratermelnek működési módokat. Fontos tehát, hogy hozzáférjünk a működésmódunkkal kapcsolatos információkhoz (önérzékelés útján) és ezeket az információkat rendszerezzük és alakítsuk az önismereti folyamatban.
Mit tehetsz magadért?
A jelzőrendszerével mindenki kapcsolatba léphet, akár már most is elkezdhetetd. Nem szükséges nagy krízis és segítő szakember ahhoz, hogy valóban magaddal tudj kapcsolódni. Az önmagunkhoz kapcsolódás és önérzékelés fejlesztésének módjairól a következő 4 hétben hetente olvashatsz itt az oldalamon – ötleteket kaphatsz ahhoz, hogy te is megtaláld azt a formát, ami számodra a legmegfelelőbb az önérzékelésed elindításához 🙂
Kánya Kinga