Ebben a sorozatban azokat a tapasztalatokat és ismereteket osztom meg, amelyekkel az amerikai tanulmányút során találkozom. Nem szeretném száraz szakmai formában írni, mert az impulzusok emberileg, szakmailag, kapcsolódásokon keresztül is érnek az itt tartózkodás hat hete alatt. Abban is bízom, hogy ez a blogsorozat nekem is segít abban, hogy összerendezzem a gondolatokat, ötleteket a magam számára.
Az első benyomásom, hogy a közösségszervezés (organizing) önálló és érthető fogalom itt mindenki számára. A közösség (community) egy általánsabb, a társadalmi struktúrába beágyazódott egység – elsősorban területileg. A közösség azonban ügyek, élethelyzetek alapján is értelmezhető egység – az emberek a közösségeiket könnyen beazonosítják, és kapcsolódnak hozzá. Bár a kontextus ebben az értelemben más, a közösségszervezésben alapvetően nem a fogalmak, vagy módszerek az újak, hanem sokkal inkább az a keretrendszer, amelybe ezek a módszerek ágyazódnak és értelmeződnek.
A szervezés központi eleme a hatalom (power) – mint a változtatás képessége feletti kontroll – visszaszerzésének segítése és szervezése az alacsony érdekérvényesítési képességgel rendelkező csoportok, hátrányos helyzetű csoportok és tágabban a közösségek számára.
Hogyan tudja egy közösség, egy szomszédság (neighbourhood) vagy akár egy problémában érintett nem lokálisan szerveződött, hanem elszórtan élő csoport a problémáit felismerni, szükségleteit megfogalmazni, azokat közös ügyekké formálni és ebből közös cselekvést kialakítani?
A szervezés túllép a közös problémadefiníción – a közös szükségletekből megfogalmazódott ügyeket helyezi a középpontba. Ismerős ez az érdekalapú kommunikáció, közösségi tervezés, mediácó területéről – és valójában erről is van szó. A közös problémával az ellenállásig jutunk, ha ez alapján a közös szükségleteket is be tudjuk azonosítani, és ügyeket képviselni, akkor valamiért és nem valami ellen cselekszünk. Ez a transzformáció a szervezés meghatározó része.
Hogyan lehet fenntartható, stratégiai alapú mozgalmakat érdekérvényesítő folyamatokat létrehozni, amelyek 1) képesek egy ügyben előrelépést hozni (pl. a színesbőrű gyorséttermi alkalmazottak számára a 15 dolláros minimálbér elérése) és egyben a 2) mozgalmat, a közösséget is erősíteni (koalíciókat létrehozni, amelyek további közös ügyeket is megfogalmaznak, képesek egymást kiegészítő tudást és kompetenciákat, és közösségeket bemozdítani, egymással egyeztetnek és meghatározó szerepet játszanak a döntéshozókkal folytatott egyeztetésben, helyet képesek a maguk számára teremteni a döntéselőkészítésben).
Lásd részletesebben itt: https://ctul.net/about-us/fighting-for-worker-voice/
A szervezés során tehát párhuzamosan történik:
- emberek bevonása egyéni beszélgetésekkel és a problémák, szükséglet és közös ügyek megfogalmazása
- koalíciók kialakítása: tárgyalások, egyeztetések, erőforrások szerint – az egyik szervezet hozza a szervezőket, a szakszervezet, és más szervezetek az embereket, infrastruktúrát stb., további partnerek a kapcsolatokat. Jelenleg a klímaváltozás témában Minneapolisban egy 52 tagú koalíció alakult és valósít meg egy 3 éves kampányt (akciósorozatot stratégiai tervezés alapján).
- egyéni szükségletek és problémák rendszerszintű kontextusba hozása azáltal, hogy az ügyek hatalmi és strukturális vonatkozásait is feltárják, ebben közös tudás alakul ki a mozgalom / ügyben résztvevők között, és erről rendszeres kommunikáció is megvalósul.
- Konkrét felelősök megnevezése (target) – az akciók nem egy intézmény, vagy minisztérium felé valósulnak meg, hanem az adott intézmény konkrét döntéshozói a címzettek. Az előkészítés során ennek feltárása, a kapcsolatok feltérképezése és a valódi változást előidéző döntést meghozni képes felelős személy megnevezése egy meghatározó feladat. Kik azok, akik az adott ügyben dolgoznak, döntéseket készítenek elő és hoznak.
Az alulról szerveződés során egyre több helyi állampolgár válik tudatosabbá és aktív részesévé a stratégiaileg előkészített programoknak és akcióknak, és vesz részt a közös – emberközpontú vezetésre fókuszáló képzéssorozatokon, és jelöltetik magukat helyi képviselői helyekre, akik képviselik a bevonó vezetés szemléletét és segítik az ügyek képviseletét, számonkérését a döntéshozatali folyamatokban.
Nem arról van szó. hogy egy teljesen új világmegváltó módszerrel majd megvalósítjuk az Amerikában is gyengülőnek megélt demokráciát otthon. Arra azonban alkalmasak ezek a hangsúlybeli eltolódások, hogy ránézzünk: vannak-e olyan elemei ennek a gyakorlatnak, amelyek egyébként hatékonyabbá tehetik a munkánkat a női közösségek, bevonó és integratív folyamatok, a hátrányos helyzetű csoportok ügyeinek képviselete és közösségi alapú érdekérvényesítő folyamatok megvalósítása során?